Rotterdam, 2009.10.23.
Az első napi koncert helyszíne a jól megszokott rotterdami Baroeg klub volt, ahol már hatodik alkalommal jártunk, ha jól számolom. Először még 1997-ben léptünk fel ott az első Európa turnénkon. 14 óra utazás után értünk a klubhoz és mivel borzasztó fáradtak voltunk, kávéval és teával próbáltuk egy kicsit felpörgetni magunkat, ami Janinak nemigen sikerült, hiszen kétszer egymásután is forró víz helyett kávét öntött a teafilterre Igazából nem is a hosszú út volt a fárasztó, hanem hogy többen nem is aludtunk előtte, mivel éjjel 1 körül indultunk, így a kimaradt alvás és a hosszú út együtt eléggé kimerítő tud lenni. A világ legnyugodtabb bepakolása és soundcheck-je következett. Hihetetlen, hogy itt Hollandiában milyen nyugis a tempo, sehol egy kapkodás vagy idegeskedés. Sikerült jól belőni a cuccot, aminek végül nem sok értelme volt, mert az előzenekar mindent szétszerelt és átvariálta az egész színpadot. Már az sokat elárult, amikor dobosuk Evil néven mutatkozott be, de az éjszaka mottója is tőlük származott, miután elég vicces hangon üvöltve konferálták be egyik dalukat, melynek címe Heretic Poltergeist volt. Onnantól kezdve nem tudtuk nem emlegetni sűrűn ezt kifejezést, ugyanolyan hangon természetesen. Koncertkezdésre szépen kezdett gyülekezni a nép és mire színpadra kerültünk már jól megtelt a nézőtér. A koncert a fáradtság ellenére nem sikerült rosszul, bár adódott némi technikai probléma Jani erősítőjével. Mindenesetre jó volt otthontól ennyire messze magyarul hallani a visszahívást. Két Rotterdamban élő magyar jött el ugyanis megnézni minket és jót beszélgettünk velük is koncert után. A jófajta holland Hertog Jan sör fogyasztása után viszonylag korán mentünk is a hotelbe, mert annyira kimerültek voltunk. Egyedül sofőrünk Gabi volt fáradhatatlan, ő még egyedül belevetette magát Rotterdam éjszakai életébe, ami nem volt nehéz hiszen a hotel a belváros közepén volt.

Arnhem, 2009.10.24.
Viszonylag pihenten ébredtünk és a rossz idő miatt úgy döntöttük kihagyjuk a rotterdami városnézést és megyünk át Arnhembe. Már kétszer is játszottunk ebben a városban, ám most egy jóval nagyobb és profibb helyen, a Willemeenben. Mivel korán megérkeztünk és az eső is elállt, úgy döntöttünk, hogy először megnézzük a várost. Utána viszont következett az eddigi leghülyébb eltévedésünk. A klubot háromszor is láttuk a kocsiból, de olyan helyen volt, hogy nem lehetett normálisan megközelíteni és a GPS is hülyeségeket mondott. Végül kikapcsoltuk és saját megérzésre alapozva próbáltuk megközelíteni a helyet, ami már csak azért sem egyszerű, mert a város elrendezéséből adódóan és a sok egyirányú utca miatt csak nagyon nagy körökben lehet visszatérni a belvárosba (ahol a klub is volt). Sikerült még egy parkolóházba is befutni véletlenül, ami a város alatt található, és több emelet mély. Ott egy újabb komoly eltévedés következett, ráadásul még fizetnünk is kellett a semmiért. Elég vicces volt, hogy mi érkeztünk legkésőbb, holott mi voltunk a városban legkorábban. A hely és a technika is nagyon profi volt és teljes teltház volt, amit lehetett is tudni, hiszen minden jegy elkelt. Aurora Infernalis Festival néven futott egyébként a rendezvény, ami második alkalommal került megrendezésre, és a szervezők tényleg a minőségre helyezik a hangsúlyt. Nagyon meglepődtünk egyébként, hogy a klubban több helyen is Sear Bliss fotók és logok díszítették a falat. A koncert jól sikerült, a hangulat és a közönség is sokkal jobb volt mint előző nap és mi is sokkal jobban játszottunk, hiszen sikerült kipihenni magunkat. Itt valamivel rövidebb programot játszottunk, mivel kevesebb volt a játékidőnk. Egyébként az egész eseményt átszőtte valami különleges black metal hangulat. Még a fények is szigorúan sötétre lettek véve. A szervezés első osztályú volt. Szerencsére a korlátlanul rendelkezésre álló sörcsapot csak a fellépés után kezdtük el látogatni, aztán az éjszaka további részét már homály fedi. Trollékat megnéztük meg beszélgettünk is, jó arcok voltak. Egyébként ilyen készséges szervezéssel és kiszolgálással tényleg ritkán találkozik az ember. Valamiféle segítséggel eltaláltunk a hotelbe, ahova már tényleg hullaként érkeztünk. Egy nem túl friss ébredés, majd reggeli után ismét 14 óra utazás következett mire hazaértünk végre.

Fotók a koncertekről hamarosan!

Fotók Rotterdamból:













Fotók: Fichtacher Gábor

Fotók Arnhemból:







Fotók: Fichtacher Gábor

Bern, 2009.12.05.

Első alkalommal jutottunk el Svájcba, ezért mind nagyon vártuk már az utazást. Annak pedig különösen örültünk, hogy a repülő pénteken ment és csak vasárnap jött vissza, így lehetőségünk adódott jobban betekinteni Bern városába és a svájci életformába.
Pénteken hajnalban kellett indulnunk Ferihegyre, és már rögtön az elején izgalmakba ütköztünk, amikor Olivér kis híján balesetet okozott, Szombathelytől kb. 15 km-re. Az történt, hogy a hajnali sötétségben, bal fényszóró nélkül, az előző esti próbától és kevés alvástól lecsökkent reakcióidő miatt egy éles kanyart annyira elnézett, hogy ha nem kiáltom el magam, akkor minden bizonnyal a szántóföldön landolunk nagy sebességgel. Mindenki heves reakciójára Olivér egykedvűen, a rá jellemző nyugodtsággal csak annyit válaszolt: “Bocs, erre még nem jártam”.
Sikerült időben a reptérre érni és a hangszerek gondos becsomagolása közben a szokásos félelmünk elkezdődött, ami sajnos nem volt alaptalan, de erről majd később. A viszonylag rövid repülőút után Genfben landoltunk, ahová a szervezők jöttek értünk. Ahogy megkaptuk a csomagjainkat észrevettük, hogy Olivér legfontosabb és legdrágább cintányérja (ride) két darabban van. Olivérnek mindössze 2-vel emelkedett a pulzusszáma, ami nála már azt jelenti, hogy kurva ideges. Valószínűleg nem mindegyikünk reagálna így a zenekarból, ha a hangszere sérülne. Mindenesetre a szervezők látták rajtunk a kiábrándultságot, na meg a kimerültséget és a kevés alvást így rögtön a reptéren vettek nekünk két tálca hideg sört, ami azért elég durva, mert még az itthoni reptéren is mindig meglepődünk az 1000 Ft-os sörön, hát még Svájcban ez mennyibe kerülhet. Azon is meglepődtünk, hogy a szigorú Svájcban bárhol ihatsz nyilvánosan, úgyhogy neki is álltunk a sörözésnek a csomagjaink mellett a reptéren, ami azért is bizonyult jó ötletnek, mert Olivér a szervezővel elindult, hogy megreklamálja sérelmét, ami több mint egy órába telt. Végül úgy néz ki minden jól alakul, mert meg fogják téríteni a kárt. Ha a repülőtársaság mégsem térítené meg, akkor a szervező magára vállalja és kifizeti. Hihetetlen a svájci mentalitás. Folyamatosan sűrű elnézések közepette mondogatta, hogy ők tehetnek a kárról, mert ők hívtak meg minket, stb. Két órás autóút következett Bernbe, ahol megfigyelhettük a fegyelmezett vezetés mintapéldáját, ami valójában abban gyökerezik, hogy irreálisan magasak a büntetések gyorshajtásért odaát. Jól alkalom volt az út továbbá Svájc természeti szépségeinket megcsodálására, természetesen sörrel a kézben, a meleg autóból nézve. Egyből a szállásra vittek minket, ahol pihentünk 1 órát, de már jöttek is értünk, hogy induljunk, mert meg kell kóstolnunk egy helyi sörspecialitást egy sörfőzdében, utána pedig tradícionális svájci vacsorára vagyunk meghívva. Nem bántuk a dolgot, még ha fáradtak is voltunk. A hely éppen zárt mire odaértünk, de azonnal vásároltak nekünk kb 15 liter sört, kaptunk korsókat és nekiláttunk néhány helyi arc társaságában az önfeledt utcai italozásnak. Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem legfinomabb sörét ittuk, hihetetlen volt. Azon is meglepődtünk, hogy svájcban nincsenek kocsmák, így az utcán vagy otthon iszik az ember, ha nem szórakozóhelyen van. Csatlakozott hozzánk magyar idegenvezetőnk András, aki már 20 éve él Bernben, és magára vállalta, hogy másnap megmutatja a várost, na meg persze velünk bulizik. Nagyon jó arc volt, egyből megvolt a közös nevező, jól összecimboráltunk. Miután jóízűen elfogyasztottuk a hihetetlenül finom helyi sört, irány a szervező lakása, ahol a tradícionális svájci vacsorára voltunk hivatalosak. Persze még egy hatalmas adag sör várt ránk, meg helyi bor, plusz egy csomó ital, még Fütyülős barack is, a mi tiszteletünkre. Még megjelent pár metal harcos, így összesen kb. 15-en voltunk, szólt a metal, folyt az ital és elkezdődött a nagyon szuper raklet sütés. Kiderült, hogy a 3 kg sajt nem volt elég, mert nem gondolták, hogy a magyarok ennyire haspártiak. Pedig volt köztünk aki inkább az ital mellett döntött evés helyett. A kifáradásra hivatkozva, számomra meghatározhatatlan időpontban elindultunk a szállás felé (az út részletei is teljesen homályosak: valami dereng arról hogy mindenáron be akartunk menni a kaszinóba, ami előtt elhaladtunk).
A jó minőségű sörnek köszönhetően semmi másnaposságot és fejfájást nem észleltünk reggel. Így aztán nekiláttunk reggelizni, majd jött is értünk András, és kezdődhetett az egész napi városi túra, ahol mindent megmutatott nekünk amit látni kell. Újból egy helyi sörfőzdét látogattunk meg, a tegnapihoz hasonló minőségű sörrel, döbbenetes árakon persze. Aztán forraltborozás, városnézés, medvebarlang, meg minden ami érdekesség látható ebben a szép városban. Utána némi pihenés következett és jöttek is értünk 5 körül, hogy időben tudjuk csinálni a soundchecket. Komolyan annyira belefeledkeztünk mindenbe, hogy el is felejtettük, hogy még koncertezni is fogunk A Graffitti klub elég durván néz ki kívülről, de nagyon jó hely. Alsó szinten a koncertterem, középső szinten a bár, fent pedig a backstage. Bármiféle italfogyasztás korlátlan volt számunkra, amitől én mindig félek, de visszafogott volt mindenki, meg inkább Red Bullokat ittunk, hogy legyen elég energia. Soundcheck alatt aztán jött a következő hidegzuhany: a repülőúton meghibásodott a sequencer, ami a szintetizátorsávok megszólalására hivatott. Egyszerűen valahogy letörlődött a komplett winchester, tehát a gép működött, csak eltűnt róla az összes szintetizátor sáv. Reptéri átvilágítás, elektromágneses vihar, vagy ki tudja mi történhetett, de a lényeg, hogy nem tudtuk megszólaltatni, így kissé szomorúan tekintettünk az estére, hiszen a SB-ben fontos szerepe van a billentyűk megszólalásának a megfelelő hangulat és atmoszféra megteremtése érdekében. A szervező még szomorúbb lett és még sűrűbben kérte az elnézéseket a meghibásodás miatt és mivel derekasan be volt már rúgva, még talán egy szintist is kerített volna, ha azt kérjük Mondtuk, hogy nem az ő hibája, ne aggódjon, mindent meg fogunk tenni, hogy jó legyen a koncert. Sajnos két dalt ki kellett azonban hagynunk, mert azoknak nem láttuk értelmét szintetizátor nélkül előadni. A csúcs azonban az volt, amikor feljött hozzánk az öltözőbe koncert előtt, és szégyenkezve halkan megszólalt, hogy nagy baj van fiúk, elnézést kér mindenki nevében, de valaki ellopta az intro CD-t. Ekkor már sírtunk a nevetéstől. Törött cin, se szinti, se intro. Végül kinyitottam a gitártokom, találtam egy intro CD-t, odaadtam és ez a gond meg volt oldva. Csak utána esett le, hogy nem is adtunk oda előtte intro CD-t, így azt el sem lophatták A keverős volt elég elvarázsolt állapotban, valószínűleg ő emlékezett rosszul.
Sajnos a hangzás nem volt túl korrekt, de így is nagy energia volt a forró színpadon és a közönség is komolyan megmozdult, különösen a Two Worlds Collide alatt. Nem éppen halvérűek a svájciak. Két részeg is beborult a színpadra, meg többen kifeküdtek. Utánunk még a német Helfarth szórakoztatta a közönséget, mi pedig laza bulizásba kezdtünk aminek a vége az lett, hogy hajnali 4kor értünk a szállásra, de még ott is folytatódott a buli meg a sztorizás, olyan magasröptű beszélgetések formájában, mint pl hogyan nyissunk kocsmát Svájcban, tradícionális magyar zsíroskenyér és egyéb disznóságok felszolgálásával, stb. Gyakorlatilag nem is aludtunk és reggel 7kor már jöttek is értünk, hogy elvigyenek Genfbe a reptérre. A hazafele út nyugodtan telt, mindenki hulla fáradt volt. Visszafelé még a cintányérokat is felvihettük a fedélzetre, amit ha megengedtek volna otthon is, akkor nem lett volna gond. Mindenesetre hatalmas élmény volt az egész svájci bulizás és már most megígérték, hogy jövőre ismét hívnak minket.

Hell,
két kérdés:

-milyen volt a szlovéniai koncert?
-s a másik kérdésem még a koncertekkel kapcs. , mikor lesz itthon-esetleg Szombathelyen és/vagy környékén-SB koncert (vagy egyenlőre nincs tervben) ?

Hell!

- A szlovén koncert elég érdekesen alakult. Részletes beszámoló hamarosan!
- Szombathelyi vagy környéki SB koncert egyelőre nincs tervben. Egyetlen lekötött hazai koncert pillanatnyilag a pécsi rockmaraton július 9-én. Persze még alakulhat sok minden. Meglátjuk. Természetesen közzétesszük amint kialakulnak a jövő évi koncert tervek.

Ravne na Koroskem, 2009.12.19.

Harmadszor járt a Sear Bliss Szlovéniában, ráadásul mindháromszor Ravne na Koroskem városában, igaz minden alkalommal másik helyen. Először egy fesztiválon egy erdő szélén, utána a Kompleks nevű klubban, most pedig ismét a Kompleksben, csak éppen a régi klubhoz képest most kb. 20 m-rel odébb költöztek. Nagyon korrekt a klub egyébként. A város egyébként gyönyörű helyen a hegyek közt található, aminek most nem igazán örültünk, mivel Szombathelyen már reggel keményen elkezdett havazni és tudtuk, hogy arrafelé még durvább lehet (igazunk lett). A reggeli havazás aztán átváltott egész napos komoly hóviharrá, melynek eredménye az lett, hogy esélytelen volt a tervezett 3 órai indulás, márcsak azért is mivel a vonatközlekedés teljesen lebénult a Dunántúlon, Balázs pedig egy hómezőn rekedt órákig valahol Barcs és Szombathely között. Végül 2 órás késéssel sikerült megérkeznie, így valamikor fél 5 körül sikerült elindulni, majdnem térdig erő hóban. A folyamatos havazás miatt nem is igen takarították az utakat, így még izgalmasabb kalandnak ígérkezett az utazás. A 6 órára tervezett érkezés eleve esélytelen volt, de azt még mi sem gondoltuk, hogy 11-kor fogunk beesni. A szervező egyébként még 2 körül telefonált, hogy megyünk-e egyáltalán, mert az egyik helyi banda lemondta akkora havazás van Szlovéniában. Persze ettől mi nem riadtunk meg, szeretjük az ilyen kihívásokat, na meg volt már hasonló élményünk 1995 novemberében egy váratlanul jött havazás miatt, amint épp Budapestre igyekeztünk fellépni. Az is szépen alakult, külön említést érdemelne (emlékszel Jani? ) Természetesen a szüntelen havazás miatt most még az autópályán is csak lassan tudtunk haladni, aztán kiválasztottuk a legmegfelelőbb utat, hogy a lehető legkevesebbet kelljen kis utakon mennünk. Na, ez végül nem sikerült. Valahol Maribor után a GPS adott egy számomra fura utasítást (addig be se kapcsoltuk). A csapat fele ellenkezett, másik fele pedig helyeselt, hogy a GPS mindent jobban tud. Végül Olivér a GPS-re hallgatott, ami végül nagyon rossz választásnak bizonyult. Csak azt vettük észre, hogy egyre szűkebbek az utak, egyre nagyobbak az emelkedők, egyre mélyebb a hó, egyre hidegebb van, egyre kevesebb az autó, egyre lassabban haladunk és egyre jobban megy az idő. Aztán egyszer csak egy határátkelő következett és ismét Ausztriában találtuk magunkat, de fogalmunk sincs miért? Olivér valami makacsság miatt kitartott a GPS mellett továbbra is, majd amikor egy idő után egyszer csak váratlanul elakadtunk a mélyhóban egy hegyen, csak annyit mondott: "Mindig mondtam, a fasznak kellett a GPS-t feltalálni!!". Hát igen, teljes sötétségben, jó magasan elakadtunk, és nem volt más választás mint elővegyük, azaz kicsomagoljuk a hóláncot, amit valami nagy csoda folytán nem hagytunk otthon. -27 fokban(!) kellett felvarázsolni a láncokat. Hát nem volt könnyű, főleg kesztyű nélkül. Olyan hideg volt, hogy Csabi még fagyási sérüléseket is szerzett. Jani kitartásának köszönhetően végül sikerült valahogy megoldani a problémát, de persze újabb súlyos perceket, azaz inkább órát vesztettünk. Végül 11 után értünk a klubba, ahol épp az előzenekar játszotta az utolsó számot. Villámgyors bepakolás majd némi rum következett és már kezdhettük is belőni a cuccot. Mivel 1-kor mindenképp be kellett fejezni a koncertet, így nem sok időnk maradt se bemelegíteni, se kifújni magunkat. Végül jól meg kellett rövidítenünk a sorrendet is. Persze a közönség is csak szerény létszámban mutatkozott, mivel a havazás miatt nagyon sokan otthon maradtak. Sajnos a hangzás sem volt tökéletes, hiszen soundcheck sem volt, meg a bemelegítés hiánya is hallatszott, de azért élveztük a bulit, meg a kalandos utazást. Hazafelé GPS nélkül mentünk, nem is volt komolyabb gond. Jó lett volna azért ha az év utolsó koncertje jobban sül el, de hát mit tehet az ember a természet erőivel szemben?
Fotók hamarosan.

http://www.youtube.com/watch?v=Q-kTXurGcy8

Szlovénia

Paderborn, 2010.04.17.

A 2010-es év első koncertje kissé nehezen érkezett el végre, mivel a másfél héttel ezelőttre tervezett két koncertünk elmaradt. Így végül a szombati Metal Inferno fesztiválos fellépésünk bizonyult az első idei koncertnek. Az elmaradt bulik miértjéről csak annyit, hogy pont az egyik kedvenc német városunkkal (Annaberg) kapcsolatban történt, ugyanis még koncert előtt kiderült, hogy a klub vezetője nem igen fogja kifizetni a meghívott zenekarokat, mivel eléggé csődközelben van. Múlt héten kaptam a hírt annabergi barátaimtól amúgy, hogy végleg be is zár a klub ebben a hónapban. Mivel a klubos nem tartotta be a szavát és nem érte volna meg elutaznunk a következő német állomásig, ami ráadásul jó messze is volt, így a hazautazás mellett döntöttünk, természetesen koncertezés nélkül. A szervezőt mindenesetre nem zártuk a szívünkbe és ezt tudtára is adtuk...
Na de erről ennyit, a lényeg hogy pontosan egy hétre rá ennek a teljes ellenkezője történt, ugyanis a paderborni Metal Inferno fesztivál a profi koncertszervezés mintapéldája is lehetne. Az 1000 km-es út mondjuk jól kifárasztott mindannyiunkat, de már az érkezéskor tapasztaltak kárpótoltak minket mindenért. Hatalmas, névreszóló elkülönített öltöző teljes ellátással, nagy étkező folyamatos korlátlan fogyasztással, bemelegítő terem erősítőkkel, szuper hotel és még sorolhatnám... Így aztán tényleg kényelmesen fel lehet készülni a fellépésre. Megérkezésünkkor tudtuk meg, hogy a Lake Of Tears az izlandi vulkánkitörés okozta légköri káosz miatt nem tudott átrepülni Svédországból, így egy órával később játszhattunk, amit azonban örömmel fogadtunk. Így is sikerült annyi csúszást produkálni a programba, hogy meg kellett nyírbálnunk a számsorrendünket, köszönhetően egy Messenger nevű német pózercsapatnak akik sehogy sem akartak a színpadról lefáradni. Előttünk a Houwitzer nevű holland terrorbrigád játszott, végül pedig negyed 10 magasságában felcsendülhetett az intronk, előtte azonban sikerült a szinpadon még jól összeveszni az utánunk jövő csapat (Powerwolf) keverős/technikusával. Kevés kellett ahhoz, hogy ne fajuljon tetlegességig a vita. Úgy tűnik mostanában tényleg vonzzuk a bajt meg a balfaszokat. Amint végül sikerült elkezdenünk a koncertet, minden oldódott és egy jó tömör és hatásos koncertet adtunk. A hangzás is remek volt és ahhoz képest hogy 5 hónapja nem álltunk színpadon, egész jól játszottunk, csak az Oh my lord-ba csúszott némi baki, de aztán azt is sikeresen megoldottuk. A közönség is láthatóan élvezte a koncertet és mi is nagyon jól éreztük magunkat a színpadon, kivéve Csabit akinek sikerült a buli előtt összeszedni valami vírust, úgyhogy közvetlenül a fellépés előtt kétszer is kidobta a vacsorát, és reménykedtünk, hogy a színpadon már nem fogja Koncert után aztán következett a jól megérdemelt afterparty jófajta helyi sörökkel, és belenéztünk a Powerwolf koncertjében. A zenekar nevénél csak a kinézetük volt röhejesebb, de legalább volt min derülni. Aztán következett az est fénypontja, a német Destruction, akiknek magam is nagy rajongója voltam gyerekkoromban és jó is volt nosztalgiázni Schimerék zenéjére, bár nem igazán voltak egyben. De ez lehet, hogy köszönhető volt annak, hogy koncert előtt eltűnt a pergőjük meg néhány egyéb cucc, ha jól tudom. Az öltözőjük nem messze volt a mienktől és láttam is, ahogy Schmier dühét a hűtőszekrényen vezeti le.
Összeségében ez egy hibátlan fesztivál volt kitűnő szervezéssel, jó cuccokkal, remek közönséggel és jó hangulattal.
A hotelbe valamikor hajnali 3 körül értünk, ahol elmondtam a többieknek, hogy aki nem jön a szobánkba folytatni a bulizást az mind puhapöcs. Ennek ellenére állítólag bezuhantam az ágyba és 5 másodpercen belül aludtam Hosszú nap volt, na.
Kiadós reggeli után irány az 1000 km-es út, ami még fárasztóbbnak és hosszabbnak tűnt mint odafelé. A másnaposságot sörrel próbáltuk enyhíteni. Annyira készen voltunk, hogy menet közben egy egyszerű matematikai problémán is sikerült majdnem egész komolyan összevesznünk. Fel kellett volna vennünk videóra, nagyon durva volt ahogy mindenki hirtelen matematikusnak képzelte magát és egy új milleniumi problémát próbált megoldani.
Hamarosan ismét Németország következik. Addig is üdv.

Fotók a Metal Inferno-ról:















Fotók: Gergye Márton

Marange Silvange, 2010.05.14.

Úgy tűnik az idei évben kicsit nehezen alakulnak a koncertjeink és sok külső tényező játszik közre. A múltkor már elmaradt két német koncertünk a szervezők miatt, most viszont mi kényszerültünk lemondani egy elég fontos frankfurti fellépést, mert Olivér lebetegedett és a koncert napján is 39 fokos láza volt. Pedig a szervező mindent megtett, még repülőjegyet is felajánlottak az utolsó pillanatban, csak le ne mondjuk, de Olivért legyűrte a vírus. Szomorúan vettük tudomásul, hogy nem mehetünk. Aztán a most hétvégi két koncerttel is meggyűltek a gondok, ugyanis kiderült, hogy Balázsnak átrakták erre a hétvégére a diplomakoncertjét, így egyik bulira sem tudott kijönni. Viszont a stúdióban felfújta a részeit, így a szintetizátor mellett a fúvós részek is gépről szóltak. Nem örültünk a megoldásnak, viszont nagyon jól ki lehetett hangosítani a japán fúvóst.
Az sem segítette a helyzetet, hogy jelenleg Amsterdamban élek, így valószínüleg az összes idei koncertünket külön utakról fogjuk megközelíteni, akárcsak most. Nekem szerencsére csak feleannyit kellett autóznom Franciaországig mint a többieknek, de azért így is mindannyian fáradtak voltunk. Viszont ez volt az első francia fellépésünk és kíváncsiak voltunk milyen lesz. Nagyon kellemes meglepetés ért minket amikor megérkeztünk a helyszínre (ami nem volt egyszerű mert a sokszor félreérthető útjelzések miatt én is és a többiek is eltévedtünk a környéken), ugyanis nagyon szép számmal ellepték a környéket a metal rajongók és mi is találkoztunk ismerősökkel, akik korábban valamelyik nagyobb német fesztiválon láttak minket. Érdekes, azt vettem észre, hogy mióta játszottunk a Party San és a Ragnarök fesztiválokon, azóta nagyon sokan emlegetik és jönnek el megnézni minket klubkoncerteken. Nagyon erős lökést adnak a zenekarnak az ilyen nagyobb kaliberű fesztiválok.
Sajnos a koncert hangosítása nem volt az igazi, de így is mi szóltunk a legjobban a többi zenekar közt és hihetetlen lelkesedéssel fogadták a dalainkat és nagyon sokat ismertek is. A legmegdöbbentőbb élmény az volt, hogy amikor bemondtam, hogy sajnos nem lehet itt a trombitásunk és gépről fog szólni, onnantól hangosan énekelték a fúvós részeket. Ez tényleg nagyon jó érzés volt és hihetetlenül meglepő. Főleg, hogy még sose játszottunk Franciaországban. Amúgy teljes teltház volt, ami szintén növelte a hangulatot. Volt azért egy kis malőr is a koncert alatt. Ezúttal Olivér pergőjének sodronya szakadt el és kénytelenek voltunk az egyik csapattól két szám között egy pergőt kölcsönkérni. Nem volt jelentős a fennakadás, gyorsan folytattuk is a bulit. A szervezés és az ellátás is tökéletes volt egyébként, úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat (csak a csípős dijoni mustárral kell óvatosabban bánnunk legközelebb ). Utánunk még a Belenos játszott egyébként, akik másnap jöttek volna velünk Hollandiába, de azt lemondták mert állítólag ez volt az utolsó koncertjük. Koncert után a hotel megtalálása is kis híján kudarcba fulladt, de végül azért célba értünk és sikerült rendesen kipihenni magunkat.

Arnhem, 2010.05.15.

Viszonylag korán értünk Arnhembe, úgyhogy volt időnk rendesen belőni a cuccot, pihenni egy kicsit és felkészülni. Már negyedszer voltunk Arnhemben, kétszer a legendás Goudvishal klubban, legutóbb és most pedig a Willemeenben, ami vélemeny szerint százszor jobb hely. Hatalmas tér és színpad, szuper hangosítás, tehát minden adott. Sajnos annyian nem jöttek el mint legutóbb az Aurora Infernalis fesztiválra, és ezúttal a promóció is jóval gyengébb volt, ennek ellenére aki eljött, az nagyon jól érezte magát, hihetetlen jó hangulat alakult ki, köszönhetően az állítólag példátlanul tiszta és kiváló hangzásnak is valószínűleg. A közönség nagyon lelkesen vissza is hívott minket és elnyomtuk nekik még ráadásként az Oh my lordot, aminek nagyon örültek természetesen. Jó koncert volt mindkét buli, de elég fura volt négyen állni a színpadon, bár volt már erre korábban példa kétszer is, ha jól emlékszem.
A hazautazással kapcsolatban ezúttal nagyobb szerencsém volt mint a többieknek, mert nekem mindössze 120 km-t kellett megtennem, míg a többieknek 1200-at.
Legközelebb végre hazai pálya, a Rockmaraton következik, ahol végre bemutatkozik a mostani felállás. Várunk mindenkit.

Great pictures! I look forward to hearing some new Sear Bliss material!

Photos from Metal Inferno (pt1):
http://www.live-frenzy.com/index.php?option=com_joomgallery&func=viewcategory&catid=216&startpage=1&Itemid=11#category

Én sajnos nem tudtam ott lenni,viszont youtubeon ezt találtam, jó ez a videó:
http://www.youtube.com/watch?v=z6_YU1zqsRc

Hihetetlen, hogy napra pontosan egy év telt el a legutóbbi hazai SB koncert óta, ráadásul az is a Rockmaratonon volt. Erre a fesztiválra már szinte hazajárunk, úgy tűnik...
Közvetlenül a Mayhem után játszottunk és már vártam az estét, mivel a Mayhem és Csihar mester fellépéseit mindig élmény látni.
Szerettem volna, ha Attila feljön és elénekli a Birth Of Eternity-t velünk ahogy a lemezen, de sajnos erre most nem volt mód, majd remélhetőleg legközelebb, ha megint együtt játszanánk. Mindenestre jó nagy csúszás volt a Mayhem műsorát illetően, így mi is jóval a tervezett időpont után kezdhettünk, de mivel utánunk már nem játszott senki, így ez nem jelentett akkora gondot szerencsére és úgy tűnt a közönség is kitart és nem mennek át inkább Republic-ot nézni.
A koncert maga nagy élmény volt számunkra, mivel végre itthon is bemutatkozhattunk ebben a felállásban. Volt jópár kinti buli időközben, de a hazai fellépések természetesen különös jelentőséggel bírnak. Tehát nagy várakozással néztünk a koncert elé. Az egész napos hőség mindenkit lefárasztott, de szerencsére a késői időpont ideálisnak bizonyult egy SB koncertre. Nem tudom kifelé hogyan szólhattunk, de a visszajelzések alapján jól, viszont a színpadon ennyire jól még sosem hallottam mindent és így sokkal nagyobb élmény játszani. Valahogy érezhetően áradt az energia a közönség felől is és ez tényleg erőt adott nekünk is, úgyhogy számomra ez mindenképp egy felejthetetlen este volt. Éreztem valamit a dalok közben a színpadon, ami nem mindig van jelen. Ezért is volt az egész különleges számomra. A Twilight-ba becsúszott némi malőr, mivel a dal kezdésekor volt egy kis technikai probléma, majd a basszusrészt is sikerült egy kicsit hülyén átírnom, de ettől függetlenül ez egy nagyon jó koncert volt számomra, erős hangzással, nagyon jó közönséggel. Jó volt több mint 10 év után újra elővenni a The Haunting című dalt is.
Fotók hamarosan.

Oostende, 2010.09.04.

Mivel az augusztusi felvidéki VIV Fesztivál balszerencsésen, homályos körülmények közepette elmaradt, így két hónap telt el az előző fellépés óta. Belgiumban már jópárszor megfordultunk, legutóbb Antwerpen, viszont ez most egy félig szabadtéri fesztivál volt, Velo Rock néven, ráadásul a tengerparti Oostende-ben. Úgy volt, hogy repülővel fogunk érkezni, de mivel jött egy felkérés egy német bulira is ami épp útba esett volna, úgy döntöttünk hogy megyünk kisbusszal. Sajnos végül a német buli elmaradt, és maradtunk a busznál, mert már késő volt a jegyekkel variálni, meg a múltkori hangszersérüléseink miatt amúgy sem favorizáljuk annyira a légi közlekedést. A 14 órás utazás mondjuk elég kimerítő volt, de időben megérkeztünk és még maradt is időnk egy kis városnézésre, strand meglátogatására, ilyesmi. Meglepődtünk hogy micsoda nyárias idő fogad minket az Északi tengernél, miközben meg odahaza tombol az ősz. A strandon amúgy összefutottunk Máté Attila barátunkkal (a legendás Nightwalk fanzine készitője), ez elég vicces volt. További két magyarral is találkoztunk amúgy a fesztiválon is, tehát mint mindig, most is
voltak honfitársak. Koncert előtt még meglátogattuk az oostendei halpiacot is, ahol a bátrabbak kipróbálták a helyi tengeri tálat, aminek azért annyira nem lett jó vége, mivel egyikünk (nevet most sem említünk) még a színpadra lépés idején is a
mellékhelységben kényszerült tartózkodni. Az ellátás és szervezés hibátlan volt. Nagyon finom belga sörök vártak minket,illetve lett harcostársaink és barátaink (Skyforger) ismét vodkával kínáltak minket a közös turnéinkat felidézendő, de mi udvariasan
visszautasítottuk. A koncert maga elég jól sikerült, bár a hosszú út és nem alvás mindegyikünket megviselte. A közönségnek is alighanem tetszett, vissza is hívtak minket, hogy eljátsszuk az Oh my lord-ot ráadásként. Szép számú nézősereg gyűlt össze egyébként és egy jó hangulatú koncertet adtunk. Az est főzenekara a német Rage volt. Nagyon feszesen és precízen nyomták a dalokat, tökéletesen játszottak. Végül viszonylag korán a sör és a fáradság mindannyiunkat legyőzött, így a hotel felé vettük az irányt, pedig meg voltunk hívva egy barbecue-s, metal kocsmás afterpartira is a fesztivál után. Ez elég szobarokker viselkedés volt tőlünk, de nagyon ránkfért a pihenés, főleg hogy másnap újabb 14 óra út következett. Előtte azért még volt egy kis városnézés, aztán nekivágtunk a hosszú útnak, amit a világ legidiótább barkóbázásával sikerült egy picit elviselhetőbbé (vagy méginkább fárasztóbbá) tenni.
Fotók hamarosan.

Fotók a Velo Rock fesztiválról:









Fotók: Filip Claeys

Fotók a Metal Inferno fesztiválról itt!

Kolozsvár, 2010.10.29.
2 évvel ezelőtt jártunk először Kolozsváron, és annak ellenére hogy az egy hihetetlenül jól megszervezett koncert volt, mégis az jut mindig eszembe, hogy az egyetlen olyan eset volt a banda történetében hogy elment a hangom, ráadásul éppen a fellépés előtt. Emiatt aztán szerettünk volna most mindenképp egy hatásos ismétlést előadni, és ezúttal nem suttogva. Szerencsére ez most sikerült is. Érdekes, hogy a klub éppen azzal a klubbal szemben foglalt helyet ahol 2 éve játszottunk. Az utazás nem volt könnyű, sose az az ország legnyugatibb részéből Erdélybe menni, de hogy megéri az biztos. Hiába indultunk el hajnalban, csak nem sikerült időben megérkeznünk. Schervenka Endre barátunk, aki a Sear Bliss erdélyi és romániai menedzsere természetesen már ott várt ránk rég a klubban. Végülis aztán nem volt különösebb gond a késés miatt, de azért kialakult a programban egy jó órás csúszás, hiszen eleve később kezdődött az egész. A román Indian Fall nyitotta az esetet, őket a vacsorázás miatt nem láttuk. Utánuk jött viszont a Negura Bunget korábbi zenészeit magába foglaló Dor De Duh, ami jól meglepett, mert nagyon érdekes, izgalmas és egyedi dolgot alkotnak. Különleges hangszerekkel megtámogatott avantgard metaljuk a közönségnek is bejött és kiválóan adták elő szerzeményeiket. A Sear Bliss nyitotabb érdeklődésű tagjainak (azaz Olivér és én) is elnyerte tetszését a banda zenéje. Amúgy ismertük már egymást még a Negura időkből, de a koncert után jobban összehaverkodtunk, ráadásul ugyanabban a hotelben laktunk. A műsorunk előtt felmondta a szolgálatot a hard disc-ünk, úgyhogy a színpadon kellett megjavítanunk. Már van benne gyakorlatom, mert tavaly Svájcban történt ugyanez a repülőút után. Akkor nem tudtuk mi a baj, most viszont egyből gyanítottuk hogy a hosszú út miatt megint ugyanaz történhetett, úgyhogy némi szerszám segítségével gyorsan elhárítottuk a problémát és kezdhettük is a műsort. Kicsit fáradtak voltunk a több mint 10 órás út miatt, ez talán hallatszott is, de azért jó koncert volt, javarészt magyar nézősereg előtt, ami külön jó érzés.

Day-off, 2010.10.30.
Sajnos a szombati napra nem jött össze végül semmilyen koncert, pedig több lehetőség is felmerült. Mondjuk nem bánjuk a dolgot, mert így legalább volt időnk egy teljes napot eltölteni Kolozsváron. Úgyhogy egésznapos városnézés, evés-ivás, szórakozás következett. Este a hotelban némi elfogyasztott folyékony kenyér után mindenki megmutatta a youtube-on, hogy mit tart rendkívül viccesnek. Ebből aztán sikerült leszűrnünk, hogy bizony a bandán belüli humorérzék nem egységes Mindenesetre egy jó napot töltöttünk el. Kolozsvár szép hely, csak kár hogy Clujnak hívják.

Bukarest, 2010.10.31.
Újból hajnali indulás következett, hiszen a Kolozsvár-Bukarest útvonal nem rövid, ráadásul át kell vágni a Kárpátokon. Gyönyörű volt az út, főleg Brassó környékén. Endre remek idegenvezetőnek bizonyult ezen az útvonalon is, tehát tudtuk hogy nem fogunk eltévedni (bár ez legutóbbi erdélyi utazásunk során nem egyészen így volt, akkor ugyanis sikerült egy olyan kalandos vadregényes hegyi úton úgy eltévedni, hogy a mai napig csodának tartom, hogy lejöttünk a onnan).
Félelmünk, hogy elkésünk megint, alaptalan volt, ugyanis már dél körül odaértünk a klubhoz, ami Bukarest belvárosában volt. Köszönhetően az egész jó utaknak, tényleg minden probléma nélkül megérkeztünk, és mivel ilyen koraiak voltunk, volt lehetőségünk még a szálláson is pihenni, ami nagyon szuper volt amúgy. Persze előtte belőttük a cuccot. A klub egyébként teljesen profi volt, akárcsak a szervezés. Amikor a sziesztázás után este visszamentünk, meglepődve láttuk a tömeget és a hangulatot. Ráadásul itt is fellépett a Dor De Duh, továbbá az Obscura, amely zenekarban a Pestilence bőgőse, Jeroen játszik, akivel amsterdami tartózkodásom óta tartom a kapcsolatot, ráadásul kedvenc bőgőseim egyike (és szintén Warwick endorser). Hihetetlen az arc, fenomenális ahogy a 6 húros fretless-en nyomatja a kíméletlen ultraprecíz death metal témákat. Jó kis egész estés közös italozás bontakozott ki az egészből, csatlakozott hozzánk a Dor De Duh bőgőse is, aki amúgy szintén fretless-en játszik. Jó érzés volt, kicsit úgy éreztem magam, mintha zenész lennék Próbáltak is meggyőzni, hogy térjek át fretless-re és az önbizalmam csak nőtt az elfogyasztott sörmennyiséggel egyenes arányban, aztán amikor a kezembe vettem a hangszerüket, visszatértem a földre, majd kijelentettem, hogy én amúgy is éneklek, így nem lenne túl szerencsés fretless-t használni. Ettől függetlenül nem lenne rossz beszerezni egyet. A többi Obscura-s sráccal is összecimbiztünk. Nagyon durván játszottak amúgy, néha már nem is zenélés volt amit csináltak, hanem sport A Dor De Duh műsora ezen az estén talán nem sütött annyira, mert túl metalos volt a közönség, ez a zene pedig színpadon amúgy is elég fura, nem szedi le az ember fejét, máshogy kell közelíteni hozzá. A mi dalainkat elég jól vette a nép, meglepett hogy még Bukarestben is többen SB pólóban jöttek a koncertre. Igyekeztünk jól nyomni a dalokat nem is sikerült rosszul a koncert. Rövidített programot kellett játszanunk, mivel 7 banda lépett fel az eseményen. Az estet a dán Illdisposed zárta, akik nem igazán lopták be magukat a közönség szívébe, és ez abból is látszott hogy az emberek szállíngóznak el a buliról. Mi is időben visszatértünk a szállásunkra, mert ismét hajnali indulás várt ránk, és egy 18 órás út. Székelyföld szívében búcsút intettünk Endre barátunknak, akinek külön köszönet ezúton is a sok segítségért.
Érdekes élmény volt Bukarest is és az egész hétvége remek hangulatban telt.

Fotók hamarosan.

Szombathely, 2010.11.05.

Amilyen jól sikerült az előző hétvége Kolozsváron és Bukarestben, a szombathelyi koncert annyira lett szar, legalábbis véleményem szerint. Nem tudom igazából mi volt az oka, de valahogy az egész nem állt össze úgy ahogy szerettük volna. A pirotechnika sem sikerült, valamiért elmaradtak a lángoszlopok, a hangulat sem volt helyén. Pedig már 3 éve annak, hogy előzőleg Szombathelyen játszottunk, és vártuk is nagyon ezt az alkalmat, de valahogy most nem volt az igazi. Persze lehet, hogy csak én éreztem így a színpadon. Volt már jobb koncertünk is, sajnálom hogy ez most nem sikerült úgy ahogy szerettük volna.

Fotók hamarosan.

A Szombathelyi buliról holnap linkelem a képes beszámolómat

András, tudom, hogy volt már jobb bulitok,s ezt most nem részletezném,mint ahogy beszámolóban sem tettem,de szerintem azért mindet összevetve kívülre annyira nem jött le az, hogy szar lett volna! Az egy dolog, hogy lehetett volna más is azokból a szempontokból is,amit említesz-pirotechnika,fények,egyéb szinpadi dolgok,technika,stb-,mindenesetre az azért nem mondható el, hogy magam részéről-s azok részéről is, akikkel beszélgettem koncert után-csalódottan távoztam (távoztunk ) volna... (Mondjuk azért a gitárosoktól egy-két szólóbetétet hiányoltam egyes daloknál,de azokat hozzáképzeltem. A basszus meg kifejezetten állatul és tisztán szólt ott előről....)
Lehet, csak azért látom így,mert már két éve nem voltam SB-bulin,mindenesetre nekem így is tetszett!

ui.: A hangulat meg...a fene tudja, lehet a hely sem a legalkalmasabb egy hangulatos bulira...bár Szombathelyen amúgy is nehéz a rock és metálélet...

Képes beszámoló a november 5-i szombathelyi SEAR BLISS-koncertről:

http://www.zalaikilato.hu/zene/705-ujra-szombathelyen-jatszott-a-sear-bliss.html

üdv.


ui: További linkek : http://www.kormend.hu/index.php?ugras=h ... zama=20645
(Csak ez nem képes,mint előző......)

Köszi Sztamassz!

Nincs mit!

Még egy link: http://www.vasihazafi.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=726:sear-bliss-szombathelyen-beszamolo-a-nagysiker-koncertrl&catid=11:hallgatnivalo&Itemid=14

Néhány fotó a kolozsvári koncertről:









Fotók a bukaresti Hatework fesztiválról a myspace-n!

Fábián Gábor fotói a szombathelyi koncertről itt!

Deutschlandsberg, 2010.12.04.

Idei utolsó előtti koncertünk Ausztriában volt, ebben a jó kis kemény téli időszakban. Aggódtunk is kissé az út miatt, mivel addigra már egy hete kisebb nagyobb megszakításokkal havazott nálunk rendületlenül és még pénteken is egy szinte egész napos havazást kaptunk. Szombaton aztán már nem esett, úgyhogy az utak járhatóak lettek viszont a majd’ fél méteres hó egész Deutschlandsbergig elkísért minket. A Heidenwahn fesztivál jó kis eseménynek mutatkozott és nem is csalódtunk. Minden nagyon rendben volt. Tökéletes szervezés és ellátás, tökéletes helyszín, szinte minden nagyon klappolt. Igazából nem sok mindenkit ismertünk a fellépők közül, kivéve persze a Negura Bungetet. Volt pár német, egy norvég meg néhány osztrák csapat. 8 banda lépett fel, ránk este 8 körül került sor. Nagy szerencsére ismét velünk volt Viktor (az aranykezű ), így bomba hangzást sikerült biztosítani számunkra és egy nagyon tömör 45 percet adtunk elő. Ezúttal a színpad is kiválóan szólt, így feledtette velem a legutóbbi szombathelyi koncert minden hibáját. Itt most nagyon jól összejött minden, nagyon jó volt játszani. Az osztrák közönség továbbra sem arról hires hogy leszedi az embereket a színpadról (egyik csapatnál sem volt eget rengető pogo vagy ilyesmi), de a maguk módján bejött nekik a műsorunk, úgy tűnt. Én úgy érzem ez most tényleg egy nagyon jól sikerült koncert volt. Annyi változás volt ezúttal, hogy Balázs nem tudott velünk jönni egyéb kötelezettségei miatt, így trombita helyett egy basszusharsonással kiegészülve (Madarász Péter Pál) léptünk fel, aki kiválóan teljesített. A helyi remek söröknek köszönhetően jó hangulatban telt az este további része, majd jött a szokásos befáradás, így Negura Bunget-éket már nem láttuk.
Nagyon jó koncert volt ez most. Még többi ilyet…

Fotók a Heidenwahn fesztiválról itt!