Burgdorf, 2010.12.30.

Az év utolsó SB koncertjére a svájci Burgdorfban került sor. 2009 decemberében játszottunk Svájcban először, és nagy élmény volt az egész számunkra. A szervezők már akkor ígéretet tettek arra, hogy az általuk szervezett 2010-es Silvester Fest-re meg fognak hívni minket. Állták is a szavukat, és a kétnapos rendezvény első napján játszhattunk, de kértek minket hogy maradjuk jan.1-ig, mert nagy móka lesz az egész, töltsük együtt a szilvesztert. Így hát meghívtak minket 3 napra. Svájcban amúgy sem minden évben szilveszterezik az ember egy jó metal fesztivál keretén belül, úgyhogy örömmel mondtunk igent. Mivel azonban a banda többi tagjának dec.31-én halaszthatatlan elintéznivalója akadt, és a koncert után haza kellett menniük, ezért egyedül én tettem eleget a kedves meghívásnak. A szervezők nagyon örültek hogy maradok, így kaptam tőlük egy vonatjegyet Genfbe, meg egy repülőjegyet haza. Naná, hogy maradtam.
Az 1000 km-es utat hóban, ködben, sötétben sikerült viszonylag gyorsan megtennünk és a helyszínre érkezve természetesen a kedves svájci vendégszeretettel vártak bennünket, tehát beindult a korlátlan sör és raklet fogyasztás, amitől már tavaly is majdnem mérgezést kaptunk. A fesztivál már 3-kor elkezdődött, mi valamikor fél 7 körül léptünk színpadra. Elég fáradtak voltunk, én például összesen 1 órát aludtam indulás előtt meg talán útközben is pont ennyit. A koncert ettől függetlenül jól sikerült, többen jöttek oda hozzánk komplett SB gyűjteményekkel, tetszett nekik a koncert. A színpad amúgy jó nagy volt, maga a terem is hatalmas, hiszen a helyi vásárcsarnok volt a helyszín. Nem telt meg amúgy, de ez nem jeletett gondot, így is jó hangulat volt szinte minden bandánál. Viszonylag rövid programot kellett játszanunk, így próbáltunk a legpörgősebb dalokra koncentrálni. A koncert után aztán a többiek egy kis kajálás után haza is indultak (ez abszolút nem normális dolog szerintem), én pedig becuccoltam a koncerttől kb. 40 m-re lévő hotelbe, majd szépen visszasétáltam folytatni a bulizást a fesztiválra. Ekkor már épp a Graveworm játszott, akik nem igazán nyűgöztek le, utánuk jött a finn Norther, majd következett az est főbandája, a brazil Krisiun. Őket már láttam valamikor 10 éve, és most is ugyanolyan keményen tolták a kíméletlen death metalt. Nagyon jól játszottak, iszonyú bivaly volt az egész, és a Venom feldolgozás (In league with satan) még szimpatikussá tette őket számomra. Fáradtan sörözve az ember hamar kidől, én azonban valamikor fél 4 körül tértem csak nyugovóra. A 31-e városnézéssel telt, jó volt kiszellőztetni a fejet ebben a gyönyörű kisvárosban. A szilveszter egész más odaát. Szinte egyedül jártam a csendes utcákat, sehol egy petárda, vagy korai részeg ember. Aztán délután ismét vissza a fesztiválra, és természetesen ott folytattam ahol abbahagytam. Tehát ment a partizás a helyi arcokkal, remek hangulatban, korlátlan ital és ételfogyasztással. A helyi csapatok után megnéztem a Debauchery-t ami ritka nagy szar volt, majd jött a Rotting Christ, utánuk pedig a Destruction, akikkel nemrég a Metal Inferno fesztiválon is együtt játszottunk. Épp a Destruction alatt, olyan 11 óra tájban jött oda hozzám a főszervező, hogy éjfél előtt 10 perccel legyek a színpadnál mert meg vagyok hívva a többi zenésszel a Destruction-nel valami közös ökörködésre a színpadon. Több se kellett persze, egyből még jobb kedvem lett, hiszen a Destruction volt gyerekkorom egyik kedvenc csapata meg amúgy is jó móka a többiekkel (Vader, Krisiun, stb) felmenni hülyéskedni, úgyhogy gondoltam ezt meg is örökítem, ezért eldöntöttem hogy átfutok a hotelbe a fényképezőgépemért. A baj csak az volt, hogy épp előtte valaki kitöltött nekem egy nagy pohár whiskey-t és nem volt pofám visszautasítani. Ráadásul előző nap is keveset aludtam, így továbbra is erős fáradság volt rajtam. Tehát eléggé lebegős hangulatban átmentem a hotelba, úgy fél 12 táján, és a következő kép az, hogy tök nagy csend van, kinyitom a szemem, ránézek az órámra, és látom hogy hajnali 4 óra van. Ekkora lúzerséget még sose csináltam, de hát fáradt voltam nagyon. Hiába szentségeltem, így jártam… Még egy rohadt petárda sem volt ami felébresszen. Visszamentem hát a fesztiválra, de már csak néhány részeget tuszkoltak kifelé és a szervezők azonnal megrohantak hogy hol a francba voltam, mekkora buli volt éjfélkor, milyen jó volt a Vader is, meg az utánuk jövő feldolgozás zenekar. Ha már így kimaradtam az egészből, azért egy pezsgőt megbontottak a kedvemért, mondván hogy valahol a Földön biztos most van éjfél Azért kissé szomorú voltam, hogy lemaradtam a lényegről, de már úgyis 2 napja ment a buli, meg azért könnyebb is volt pihentebben repülni másnap. Egyszer már tanultam belőle, hogy másnaposan nem érdemes repülőre szállni. A táj az egész út során gyönyörű volt természetesen, Svájc jó hely nagyon. Mindenesetre jól indult az új év.

Rosenheim, 2011.01.15.

Az év első bulija a németországi Rosenheimben volt. 2 héttel korábban épp útba esett ez a város Svájc felé, tehát a jól ismert útvonalat becélozva elindultunk a csodálotos bajor vidék felé. Az utazás a szokásosnál is jobb hangulatban telt. Meglepően meleg fogadott minket, plusz 12 fok. Időben megérkeztünk, a hely nagyon fasza, a színpad is rendben volt. Bejönnek a galériás helyek amúgy. Kint ez nagy divat. Jó látni, hogy fentről bangerolnak az emberek, akik nem akarnak a tömegben állni. A tömeg kifejezés erre a koncertre aztán tényleg igaz volt. Nem emlékszem pontosan mikor volt utoljára ilyen koncertünk. A 350 főre tervezett terembe bezsúfoltak 500 nézőt, és további kb 100 ember maradt kint. Eszméletlen tömegnyomor és hőség volt, ki se tudtunk mozdulni az öltözőből. Ennek megfelelően hihetetlen hangulat uralkodott a teremben. És mindez egy kb. 60ezres kisvárosban. Igaz volt olyan is, aki többszáz km-t utazott a koncert kedvéért. Olyan lelkesedés volt a koncertünk alatt, amire talán csak a 90-es években volt példa. A Bavarian Battle elnevezésű fesztiválon összesen 5 banda lépett fel, mi utolsó előttinek, a német Dark Fortress előtt játszottunk. Fellépett továbbá a Thulcandra, ami az Obscura gitáros/énekesének másik zenekara, vele már a múltkor Bukarestben jól összecimboráltunk. Dark Fortress-ék sem voltak ismeretlenek, hiszen régen egy kiadónál voltunk, és meg is hívtak minket egy közös koncertre valamikor 2003-ban, ahol végül ők nem is léptek fel az énekesük betegsége miatt. Amúgy meg a soraikban játszik Santurra gitáros a Celtic Frost/Triptykon zenekarokból, akiket nagyon tisztelek. Természetesen az öltöző sok láda jóféle bajor sorrel volt tele, torok nem maradt szárazon. A koncert percre pontosan az előírt időpontban kezdődött, és az hogy már az introra bevadultak az emberek, sokat elárult a hangulatról. Óriási élmény volt így játszani, végig forrt a levegő, nem csak a meleg miatt. Ment minden a maga módján, mikor is épp a Haunting című dalt akartam bekonferálni, de látom hogy Csabi lerohan a színpadról, mert elszakadt a húrja. Helyhiány miatt ezúttal éppen nem hoztunk cseregitárt. Gondoltam sebaj, elnyomjuk egy gitárral, de elnéztem a másik oldalra és addigra Jani is eltűnt a színpadról. Na szép, gondoltam hátraszólok Olivérnek, de ő sincs sehol. Akkor egy kicsit már beszartam, álltunk ketten a színpadon Balázzsal mint valami lakodalmi duó Aztán Olivér előkerült, a pedáljával volt valami apróbb probléma. Hogy ne legyen kínos a csend, először Balázs nyomatta a kísérteties hangokat szintiről, majd egész jól elkommunikáltam a közönséggel, vették a lapot. Lefutottam megnézni hogy állnak a gitárosok, de még mindig ment a húrózás-hangolás, és ekkor a tömeg hangos “DRUMSOLO, DRUMSOLO!” rigmust kezdett skandálni. Először jól meglepődtünk, de több se kellett, Olivér belekezdett valami nyakatekert dobszólóba, úgy is imádja az ilyet, most legalább lejátszhatott mindent amik az oktató DVD-jén van. A közönségnek nagyon tetszett és ahogy befejezte és unalmassá vált volna, épp megjelent a két gitáros a színpadon és már játszhattunk is tovább. Végül nagyon jól jöttünk ki az egész szituációból, úgyhogy abszolút nem volt gáz. Sajnos 1 dalt ki kellett hagynunk a műsorból, de így is volt visszahívás amire nagy tombolás kezdődött. Az utóbbi jónéhány év legjobb koncertje volt ez. A szervezők azonnal megígérték, hogy 100%-ra nem ez volt az utolsó koncertünk a városban, mindenképp visszahívnak minket. Mint szinte minden külföldi bulin, itt is összefutottunk magyar cimborákkal, majd a koncertterem zárása után kezdetét vette a hivatalos afterparty a Blackout nevű lokálban, de mi előbb elmentünk lecuccolni a hotelbe. Mivel a többiek kidőltek és fáradságra hivatkozva inkább nyugovóra tértek, csak Balázs és én döntöttünk a partizás mellett. Szerencsére a hoteltől pár száz méterre meg is találtuk a klubot ami egy eszméletlen füstös metal barlang volt. Kértünk sört, és mivel semmi ismerőst nem láttunk és a szervezők sem bukkantak fel, elkezdtünk az élet nagy rejtelmeiről beszélni az éjszakába nyúlóan. Egyszercsak feltűnt a szervező, odajött hozzánk és kérdezte hogy miért álldogálunk itt a sötét sarokban, és miért nem bulizunk inkább velük. Ekkor derült ki, hogy mi már 1-2 órája beszélgetünk a klub legfüstösebb kistermében, miközben a klub nagytermében tart az afterparty. A probléma az, hogy nem vettük észre, hogy a klub több teremből áll Furcsa is volt nekünk, hogy ekkora kis lyukban tartanak bulit. Már nagyon fáradtak voltunk, de azért még egy baráti koccintást és beszélgetést megejtettünk a német cimborákkal, aztán irány a hotel, néhány óra alvás, reggeli, majd hazaút, közben pedig a koncert hanganyagának elemzése következett.
Fotók hamarosan.

http://www.youtube.com/watch?v=jcsr6FAf9og


Szerettem volna elmenni de sajnos sem jármű sem társaság nem akadt...jó lehetett.

Katowice, 2011.02.05.

Végre megvalósult az első lengyel fellépésünk! Azért mondom, hogy végre mert valamikor jó 5 évvel ezelőtt majdnem egészen a Balti-tengerig utaztunk, de a fellépésünk előtt kb. 30 perccel a város vezetése lefújta a koncertünket, mert az a hír terjedt el, hogy szélsőséges banda vagyunk, és mint ilyen, nem játszhatunk az erősen katolikus kisvárosban. Akkoriban amúgy sok ilyen koncert elmaradt arrafelé, többek közt a Mayhem, Impaled Nazarene, stb fellépései. Nem tudom kinek lehettünk mi annyira szélsőségesek, de ha már nem játszhattunk, legalább egy jót buliztunk a helyi arcokkal. Ezúttal jóval közelebbről, a délen fekvő Katowice-ből kaptunk meghívást, ami állítólag Lengyelország metal központjának számít. Tőlünk szokatlan módon pontosan a tervezett időpontban érkeztünk, hogy normális soundcheck-et tudjunk csinálni. A Mega Club nevű hely egy igazi metal hely, nem is kicsi, sőt galéria is van és komoly technika. Nagyon profi volt minden, az egész stáb, a szervezés, ellátás, minden. Elfoglaltuk a külön öltözőnket, majd vártunk hogy ránk kerüljön a sor, ugyanis még javában a Negura Bunget lőtte a cuccot, amikor odaértünk. Végül mi is sorra kerültünk és mivel maradt utána elég időnk, elmentünk a hotelbe, hogy lazítsunk egy kicsit. Ez jót is tett, bár az út ezúttal csak 6 órát vett igénybe. Ahogy visszamentünk a klubba, már szépen meg volt telve a hely és úgy tűnt itt tényleg van bázisa a sötétebb zenéknek. Egy kisebb fesztivál volt amúgy a rendezvény Avantgarde Metal Night Vol I. címmel, és a szervezők igyekeztek különleges bandákat meginvitálni. Mi negyediknek játszottunk, előttünk lengyel bandák játszottak, utánunk pedig a francia Mortifera és a Negura Bunget, akikkel két hónappal ezelőtt Ausztriában is együtt játszottunk egy hasonló rendezvény keretein belül. Kb. negyed órás csúszással kezdetét is vette a koncertünk. Jó nagy volt a színpad, bőven volt hely mindennek. Nagyon jó hangzással dörrentek meg a dalok és a közönség is lelkes volt, úgy tűnt tényleg bejött nekik a zenénk, különösen a régebbi dalok. Sok ismerős is felbukkant, akikkel az évek folyamán valahol külföldi koncerteken, turnékon összefutottunk, de volt olyan arc is, aki ott volt az elmaradt lengyel koncertünkön. Mindenki nagyon barátságos volt, tényleg igaznak tűnt a “lengyel, magyar két jó barát…” monads, amit a helyiek is ismertek. Nagyon pozitív élmény volt az egész este. A Negura Bunget végét azonban már meg sem vártuk, elhúztunk pihenni, de azért még a hotelban 1-2 sör mellett elbeszélgettünk. Másnap hazafelé pedig ismét a koncert hanganyagának meghallgatása és elemzése történt.
Reméljük hamarosan újra játszhatunk Lengyelországban. Tényleg jó hely.

Birth Of Eternity, Katowice, 2011.02.05.

http://www.youtube.com/watch?v=wHZnsL9GkyQ

Budapest, 2010.02.12.

Két éve játszottunk utoljára Budapesten, úgyhogy már tényleg itt volt az ideje egy koncertnek a mostani felállással. Nagyon komoly tömeg gyűlt össze, szinte teltház volt a Dieselben, ami amúgy is egy király klub. Persze ez a nagy érdeklődés inkább köszönhető volt a Dalriada-nak, akik ráadásul a lemezbemutató koncertjüket tartották. Jó volt látni, hogy ennek ellenére volt aki miattunk jött el és azért a felhozatal is változatos volt, hiszen fellépett a Csejtey, a Kerecsensólyom, a Tűzmadár és a Nightquest is.
Koncert előtt még egy rögtönzött Warwick hangszerpróbára voltam hivatalos, aminek meg is lett a gyümölcse, de aztán az 5 órai kezdésre azért sikerült a klubba érni, és meglepődve tapasztaltam, hogy már akkor közel félház volt és kitűnő hangulat. Egy német újságíró is jelen volt, aki a múltkor megnézett minket Rosenheimben és teljesen le volt döbbenve, hogy ilyen korán ilyen lelkesedés tapasztalható.
Csúszás nélkül ment az egész program és terv szerint kezdtük a műsorunkat. Szerintem nagyon jól sikerült a koncert és a hangulat is remek volt. Ismét megpróbáltuk 1 órába besűríteni a leghúzósabb dalainkat. A hangzás is rendben volt és még egy visszahívás is belefért a műsorba.
Összességében egy nagyon jó hangulatú, erős koncert volt szerintem. Én nagyon jól éreztem magam és a technika is kiváló volt, a közönség pedig lelkes. Soha rosszabbat.

Fieldy fotói a koncertről:

http://www.pbase.com/sweetanddeadly/searbliss_diesel2011

Milyen volt a Rockmaraton? Sajnos nem tudtam elmenni erre a koncertre sem, Hegyalja is kimarad, csupán egy esetleges szombathelyi és/vagy pesti lemezbemutatóban bízhatom.